PONT 2 ÉV
2015.április 29-én kezdődött az új életünk.
Egy újdonsült 3 gyermekes család átlagos babaillatú 7köznapjait kezdtük élni/élvezni.
Apa a szokásos szegedi járatán, én itthon a gyerekekkel. A nagyok már hazajöttek oviból, a 9 naposunk édesdeden aludt az ágyában kaja után :-)
Csengett a mobilom,férjem hívott kétségbeesve, hogy azonnal hívjam a kórház csecsemőosztályát,mert valami nagy gond volt a baba PKU tesztjével.A SOTE laborjából telefonáltak(Na ezért is fontos, hogy Apuka adatai szerepeljenek a szülészeti kórlapon).
Azt sem tudtam, hogy mi is a PKU teszt(és mikor vették le?) és kit hívjak...na meg hogy fiú vagyok vagy lány...!
És mivel mérgezem a gyerekem és hogyan? És még van ezer kérdésem, ki válaszolja meg???
Így kezdődött a tejmentes életünk első órája.
Gyors telefon a kórházba, majd a nagyoknak bébiszitter vadászat, szerencsére Anyu mobil volt.
Aztán kórházi csomag elpakolása(WTF...most jöttünk még csak haza) és irány a kórház, csak most egy másik szárny, a csecsemőosztály.
Közben gyorsan felhívtam a szülésznőmet,aki megnyugtat, nem lesz semmi baj, majd tájékoztassam azért, hogy mizu velünk.
Ott újabb vérvétel(persze Anyuka kinn várakozik és a szívem megszakad, ahogy benn sír a bébim), vizelet mintavétel, ami szintén megér egy misét, mire leveszik...
És a várakozás, hogy mi lesz.Közben megkaptuk az első adag Neocate tápszert és egy napra eltiltást(egyenlőre) az anyatejtől.
És a sok kérdés: nem sárgult be? Simán hazamentünk a kórházból? Nem hányt? Semmi tünet és mégis kidobta a gép a véreredményét....Lehet elcserélték? Kosz ment a lakmuszpapírra?
Rácseppent más anyateje? :-O
Utána folytatódott az idegőrlő várakozás, a neverending éjjel a kórházban, hogy mi lesz velünk, mi a baja, google nem a barátom(vagyis inkább nem olvasom mit írnak erről a betegségről, mert ijesztő :-O ) Na meg a küldjetek mellszívót valahonnan, mert azt senki nem mondta, hogy szét fog durranni a cicim reggelig :-S
Reggel ment a futár a vérrel Pestre és délután kész is az eredmény, a neve galaktozémia és várnak sok szeretettel a Sotén pár napon belül.
Megkaptuk az elbocsájtó szép üzenetet, ja nem, a zárójelentést és egy doboz tápszerrel + a tápszer recepttel, a gasztrós orvosi ajánlással(na meg a sajgó szívemmel) mehettünk végre haza.
Azt sem tudtam, hogy mi is a PKU teszt(és mikor vették le?) és kit hívjak...na meg hogy fiú vagyok vagy lány...!
És mivel mérgezem a gyerekem és hogyan? És még van ezer kérdésem, ki válaszolja meg???
Így kezdődött a tejmentes életünk első órája.
Gyors telefon a kórházba, majd a nagyoknak bébiszitter vadászat, szerencsére Anyu mobil volt.
Aztán kórházi csomag elpakolása(WTF...most jöttünk még csak haza) és irány a kórház, csak most egy másik szárny, a csecsemőosztály.
Közben gyorsan felhívtam a szülésznőmet,aki megnyugtat, nem lesz semmi baj, majd tájékoztassam azért, hogy mizu velünk.
Ott újabb vérvétel(persze Anyuka kinn várakozik és a szívem megszakad, ahogy benn sír a bébim), vizelet mintavétel, ami szintén megér egy misét, mire leveszik...
És a várakozás, hogy mi lesz.Közben megkaptuk az első adag Neocate tápszert és egy napra eltiltást(egyenlőre) az anyatejtől.
És a sok kérdés: nem sárgult be? Simán hazamentünk a kórházból? Nem hányt? Semmi tünet és mégis kidobta a gép a véreredményét....Lehet elcserélték? Kosz ment a lakmuszpapírra?
Rácseppent más anyateje? :-O
 |
| A kis rózsaszín bugyor már itthon:-) |
Reggel ment a futár a vérrel Pestre és délután kész is az eredmény, a neve galaktozémia és várnak sok szeretettel a Sotén pár napon belül.
Megkaptuk az elbocsájtó szép üzenetet, ja nem, a zárójelentést és egy doboz tápszerrel + a tápszer recepttel, a gasztrós orvosi ajánlással(na meg a sajgó szívemmel) mehettünk végre haza.
